2010. július 29., csütörtök

két esküvői kép




Anyai nagyapám, Szántó Lajos, 1888-ban született és elég későn, 1926-ban vette el nagyanyámat. Mindkét kép ebből az alkalomból készült Nagykanizsán... Egy más világ, ugye?

Nagyapám katona volt. Előbb a császári és királyi hadsereg kötelékében járta meg a frontot és az orosz hadifogságból gyalog tért haza. Később 1919-ben önként csatlakozott Horthy Miklós Nemzeti Hadseregéhez. Innen is vonult nyugállományba. A Vitézi Rendet felajánlották ugyan neki, de azon a címen, hogy – szerinte – boldog-boldogtalannak odaítélték, végül nem fogadta el. A kormányzóról mindig a legnagyobb tisztelet hangján beszélt, mert igen jó és becsületes embernek tartotta. Az orosz népet is nagyra becsülte – ez a tapasztalata még fogsága idejéből származott –, épp ezért hihetetlen csalódást okozott neki a szovjet katonák viselkedése 1945-ben. A kommunistákat – úriember lévén –, nem másként, mint egyszerűen „tolvaj bandának” titulálta, tekintve, hogy mindenétől megfosztották sőt még nyugdíját is elvették. Idős fejjel kénytelen volt kétkezi munkából valami minimális megélhetést biztosítani családjának. Magam sajnos már nem találkozhattam vele, mert születésem előtt egy évvel, 1969-ben meghalt. Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik nagyanyámmal közös sírban.

1 megjegyzés:

  1. Mas vilag..meg lepett nagypapadnak a hadifogsag idejen szerzett orosz nep iranti megbecsulese, mert ugye mar az en generaciom az oroszokrol csak, mint tolvaj bandarol hallott. Dednagyapam, aki a kepen lathato nagypapaddal volt egy korosztalybeli, szinten volt orosz hadifogsagba. Sajnos Vele sem talakozhattam mar itt, foldi letemben, pedig lehet, hogy hasonlo gondolatai lettek volna.. Balazs

    VálaszTörlés