„Még ha a must teljességgel abszurd módon viselkedik is, végül is mégis bor lesz belőle”, amint Goethe Mephistoja a fiatalság ereje által feltüzelt baccalaureus láttán mondja. A XX. században bekövetkezett, amire Goethe még álmában sem gondolhatott; felfedezik a must forrásának lefojthatóságát. A must édes íze egy hamis fiatalosságban marad fenn, egy fatális fejfájás válik belőle, ami nem nevezhető bornak. A XX. század fiatalság-kultusza kegyetlen átok gyanánt valósul meg: nem az elöregedés szűnt meg, hanem az idősödő ember most már nem érlelődhet, hanem élete végéig a fiatalság réges-régen elhalt játékait kell űznie.
(M. Mosebach: A formabontás eretneksége, Szeged, 2009, 71.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése