2010. október 29., péntek

Mód Miklós plébános nyílt levele

Szeretném továbbítani Mód Miklós devecseri plébánosnak az iszapkatasztrófa kapcsán ma napvilágot látott gondolatait:

***

A tények

Látva az út szélét, olyan dagonyák, mocskok vannak az út szélén, pedig mossák az utakat, a disznóólakat és karámokat juttatja eszünkbe. Itt élünk a mocsokban, nem győzünk autót mosni, szinte nem is jön le ez a por, újra visszarakódik, sem a lábbeliket nem győzzük cserélni, sem a ruhákat 1-2 nap után, kimosva vörös lesz maga a víz is amikor mosunk, nagyon veszélyes ez a por. Először is megemlíteném egy a Korányi Kórházban dolgozó tüdő-szakorvosnak a véleményét, hogy ez a finom por, ami nem is látható, csak akkor ha valaki esetleg az ablakát kinyitja és azon végighúzza, ez olyan mint a veszélyes üzemekben, gyárakban, bányákban dolgozó embereket ért pormérgezés, vagyis a szilikózis. Tehát nem a sugárzása, ennek a pornak a radioaktivitása, hanem maga a nehézfémeknek és ennek a pornak a tüdőbe lélegzése, és ezt a szakhatóságok is első napoktól hangsúlyozzák, hogy viseljenek ezért az emberek maszkot.

A mi nagy fájdalom továbbra is, hogy lélektanilag egy iszonyú teher ez a katasztrófa. Ezt nem enyhíti az, hogy még kapnak egy kis kártérítést a hozzátartozók, hogy elhunytak 9-en, akik közvetlenül köthetők a katasztrófához, valamint azóta is több halott van, akikre közvetlen hatott a sokkhatás, ami alól nehéz szabadulni még 3 héttel a katasztrófa bekövetkezte után is.

Az állam szerepéről, tehát kezdettől fogva a miniszterelnök úr és a megfelelő miniszterek itt voltak, megszervezték a védelmet. Viszont rettenetes látvány most is, hogy ugyanolyan vörös a patak, mint amikor az elején. Színre úgy látszik legalábbis, ha nem is olyan töménységű, mint az elején, a veres patak folyik most a Torna-patak helyett, ez rossz látvány. Tehát a gátakat megépítették, az állam megvédi ilyen módon a károsultakat.

Aki úgy dönt, hogy elköltözik Devecserből, annak legyen lehetősége, ha holnap bemegy az önkormányzathoz, és ott megmondják neki a kárfelmérések alapján, hiszen volt bőséggel idő rá, hogy az ő házát mennyire értékelték. Kapjon egy nyilatkozatot arról, hogy ő ezt a pénzt meg fogja kapni és máshol házat vásárolhasson. Milyen módon kell ezt majd elszámolni, ennek vannak jogi formái, de ha akar, akkor vásárolhasson telket, házat, amire neki szüksége van, mert ő már eldöntötte, hogy elmegy Devecserből, Aki nem kíván az itt építendő, valamikor elkészülő új lakótelepen lakni, hanem ő külön valahol – gondolom a környező falvakban – szeretne telket vásárolni vagy megkapni az ottani önkormányzattól és ott építkezni. Erre legyen lehetőség, mert ez ami a legnagyobb hiány, hogy döntés szülessen, kormányhatározat erről. Aki viszont a helyben épülő lakótelepre megy, mihamarabb kapja meg az új házát, aminek az értéke megegyezzen a korábbi házának értékével, vagy ha kevesebbet ér, kapjon kárpótlást. Erre vannak állami szervek, jogászok, egyéb lehetőség, de legyen erre ígéret és konkrét dokumentum arról, mivel felmérték a házát.

Továbbra is törekszünk arra, hogy mindenkinek segítsünk eljutni a megfelelő albérletbe, a megfelelő helyre, hogy méltón tudjon élni addig is, amíg az új lakása elkészül. Ebben nyitottak vagyunk, és igyekeztünk eddig is több családnak segíteni. A statisztika most nincs a kezemben, de folyamatosan igyekszünk odafigyelni, itt ez az egyházközségnek, a plébániának a teraszán zajlik, tehát ez egy külön csapat, mint akik a karitászban, a Magyar Katolikus Karitász pedig a a plébániának érkezett adományok elosztásával foglalkozik, amely idejött a plébániára, és segít nekünk az adományt elosztani. Tehát albérletben és elhelyezésben nem segít.

Minden segélyszervezetnek alkalom a pénzgyűjtésre, cége feltőkésítésére a tragédia, sem állami gyűjtésből, sem az ezutáni gyűjtésekből, a rászorultak nem látnak semmit, kapnak gátat és konzervet, de életük valós problémáját egy szervezet sem oldja meg. Ezt nekünk, helybelieknek kell megtenni, amit személyre szólóan fokozatosan meg is teszünk.

Itt a plébánián sokféle emberen segítünk, igyekszünk az elosztást csinálni, kartonokat vezetünk mindenkiről, tehát nem mondhatja azt, hogy ő nem kapott semmit. Jól mennek ezek a dolgok nagyon sok rászoruló ember van, mindig a 100-ból talán van 1 olyan atrocitás, akik erőszakoskodnak, erővel akarnak elvinni dolgokat a plébániáról mikor bejutnak. Mi sorrendben mindenkinek kiosztunk minden szükségeset, azért jött, hogy az emberek megkapják, de a sorrendet be kell tartani, hogy ki mit kér. Mai nap is voltak olyanok, akiket azonnal regisztráltunk, felírtuk a nevüket és hát sajnos mindig van 1-2 olyan visszaélés, akik úgy próbálnak visszavágni, hogy nem kaptak a plébánián teát vagy egyebet, holott ők ugye nem is jogosultak arra, hogy bejöjjenek, kinn van a plébánia előtt az osztás. Belopóznak különféle alibivel, s ha nem figyelünk el is tűnnek dolgok. Itt vigyázni kell, aki az egyházat úgy támadja, hogy nem kapott valamit, akkor az jöjjön ide, aki ezt a vádat elhiszi, és akkor megmutatjuk a regisztrált papírokon, hogy ezek az emberek is, akik visszaéltek a mások jóindulatával mennyi mindent kaptak, hiszen aláírták a papírt ahol regisztráltuk, hogy mit kaptak amire szükségük volt. Maximális erővel igyekeztünk rajtuk segíteni. Ezeket tehát, a beérkező segítségeket mi folyamatosan nyilvántartjuk, már több raktárban tároljuk. Lehet ez anyagi segítség, lehet ez közvetlen élelem, vagy ügyintézés, hogy elintézzük az embereknek az ügyeit, most például rezsit fizettünk. Tehát, aki nagy bajban van és érzékeljük, legyünk türelemmel, mert ha tudunk, több emberen is segítsünk, mindezekről el tudunk számolni, ma is adtam ki nagyobb összeget, ami célzottan, konkrét személyeknek érkezett. Ezért igyekszünk személyre lebontva segíteni, hiszen mi ismerjük az itt élőket és próbáljuk segíteni őket a munkájukban.

A legnagyszerűbb, ami egy igazi szép tapasztalat és fölér messze egy ökumenikus imahéttel, ahogyan az evangélikus és a református egyházak mellénk álltak a katolikus egyház mellé, hiszen nagy többségben itt katolikusok élnek ezen a két településen. 35 református lelkész a püspökük vezetésével dolgozott itt a katasztrófavédelem irányítása alatt, valamint evangélikus lelkészek is többször jöttek saját csoportjukkal. Ezt nagyon nagyra értékelem, az ökumenizmust, a történelmi egyházaknak a nagyon erős, tényszerű, jól kimutatható együttműködését és a munkatársaim között is vannak, a legközvetlenebb, a legközpontibb munkát végző munkatársak között is vannak reformátusok, evangélikusok ez egy nagyon szép valóság. Az adományokban, a segítésekben is nagyon szépen megmozdultak a katolikus egyházon kívül az evangélikus és a református egyház. Nagy bennük a szociális érzékenység és a gyakorlati tettrekészség, ezt nagyon köszönöm a püspökeiknek is, a lelkészeiknek, az egyházaik tagjainak akik ezt a munkát így végezték és fontos kiemelni ebben az esetben, hogy ők ehhez a valláshoz tartoznak, mert ez a hitük indította arra őket – különben nem lennének itt – hogy segítsenek rajtunk bajbajutottakon.

Viszont én hiszek abban, hogy valamennyi idő után majd sikerül – ez nagyon sok idő is lehet – úgy pormentesíteni Devecsert ettől a vörös portól, hogy többé már nem kell maszkot hordanunk, és teljes mértékben élhető, normális város lesz Devecser, ahol mindenki a célját, munkáját és az elképzeléseit a jövőre meg tudja találni. Ezért nagyon sok embernek kell dolgozni.

***

A plébánia elérhetőségei illetve számlaszáma, melyre az adományok eljuttathatók:

Információ: 8460 Devecser, Petőfi tér 10.
Telefon/Fax:88/224-091 és 20/823-0596
E-mail: devecserpleb@invitel.hu
Honlap: http://www.jezusosveny.hu/
Internetes rádió a plébániáról a legfrissebb hírekkel:
http://kozoshullamhossz.hu/hirszolg/

Számlatulajdonos: Rk. Plébánia Devecser
Számlaszám: 12084003 00103523 00100003 (Raiffeisen Bank)
SWIFT: UBRTHUHB
Postai utalvány: Devecseri Plébánia 8460 Devecser Petőfi tér 10.

2010. október 28., csütörtök

Mindszenty 1971-es „Pro Memoriá”-ja a Szentszékhez

A szöveg, melyben a bíboros a magyar egyház valós helyzetéről ad tájékoztatást, teljes terjedelmében először a Távlatok 23–24. számában jelent meg (1995/3–4, 404–411.) Mészáros István közlése nyomán. Azóta több monográfia is hozta (Mészáros, 2001, Adriányi, 2004), de elektronikus formában nem föllelhető. Jelentősége miatt úgy döntöttem közzéteszem így is.

Mindszenty memoranduma nemcsak kultúrtörténeti érdekesség, hanem mivel szinte teljes keresztmetszetében jelenik meg benne az egyház közelmúltja, segít jobban megérteni a magyar egyház jelenlegi helyzetét illetve belső állapotát.

http://orvosl.hu/letoltes/mindsz.pdf

2010. október 11., hétfő

házasság–szüzesség kiegészítés

A magyar nyelven megjelent két legújabb dogmatika könyvvel kapcsolatban csak utalnék rá, hogy gyakorlatilag egyikben sincs szó a szüzességről.

(1) Gerhard Ludwig Müller: Katolikus dogmatika (Kairosz, 2007). Nos, a tárgymutató többszöri gondos átböngészése után sem akadtam a szüzesség, cölibátus kifejezésekre. A házasság tárgykörén belül szerepel egy ilyen tárgybejegyzés: „nőtlen élet vállalása Isten országáért”, ám ez a 730. oldalon egyrészt csak a nőtlenség egyszeri megemlítését jelenti, másrészt a fejezet végén, a trentói zsinat határozatai között idézi és kommentálja a szerző az általam említett DH 1810 pontot (736.) – kommentárral együtt 5 sorban (Schütz Antalnál 3 oldal) –, de nem közli, hogy ez hittétel lenne. Igaz, szakemberek rájöhetnek a kánon megjelölésből.

(2) Theodor Schneider (szerk.): A dogmatika kézikönyve (Vigilia, 1996-1997) c. művének tárgymutatójában a szüzesség címszó csak egy utalás „Mária szüzességére”. Vagyis önállóan nem szerepel. A cölibátust apró betűvel ugyan, de taglalja a szerző a „papszentelés” téma keretén belül, bár a szövegből inkább csak az ellene felhozott nehézségeket ismerhetjük meg. A rend kedvéért jelzem, hogy a DH 1810 dogmát itt is megtaláljuk (II/389.), noha dogma és kánon kitételek nélkül, mindösszesen másfél sorban.

2010. október 9., szombat

meghalt Janis Joplin

és azt hiszem Jimi Hendrix sem él már. Majdnem egy napon, 1970-ben hagyták itt rajongóikat ...; én pedig akkor születtem. Azóta sok víz lefolyt a Dunán... Ezt nem azért írom, mert 40 éves vagyok.



2010. október 8., péntek

az Egyház tanítása a házasság és a szüzesség viszonyáról

A Katolikus Egyház Katekizmusa:

1618 Krisztus az egész keresztény élet középpontja. A vele való kapcsolat megelőz minden más, családi vagy társadalmi kapcsolatot. Az Egyház kezdete óta voltak férfiak és nők, akik lemondtak a házasság nagy javáról azért, hogy kövessék a Bárányt, bárhova megy, az Úr dolgaival törődjenek, neki akarjanak tetszeni, és elébe menjenek az érkező vőlegénynek. Maga Krisztus meghívott egyeseket, hogy abban az életformában kövessék Őt, melyet Ő maga élt eléjük […]

1619 A mennyek országáért vállalt szüzesség a keresztségi kegyelem kibontakozása, a Krisztussal való kapcsolat elsődlegességének és az ő visszatérésére való éber várakozásnak hatalmas jele, olyan jel, mely arra is emlékeztet, hogy a házasság ehhez a világhoz tartozik, mely elmúlik. (kiemelés tőlem – O. L.)


Schütz Antal: Dogmatika I-II., SzIT, 1937, II., 624. (vö. Előd István: Katolikus dogmatika, SzIT, 1983, 611.):

A szűzi állapot kiválóbb a házas állapotnál. Hittétel. […] A trentói zsinat szerint „ki van közösítve, aki azt állítja, hogy a házas állapotot fölébe kell helyezni a szűzi állapotnak vagy a celibátusnak, és hogy nem jobb és boldogabb dolog szüzességben vagy celibátusban maradni, mint házasságra lépni” [DH 1810]. A tétel helyes méltatása végett észbe kell venni, hogy a zsinat határozatában állapotok és nem személyek vannak összehasonlítva […]


DH 3911-3912: [XII. Piusz] A „Sacra virginitas” körlevél, 1954. március 25.
Kiadva: AAS 46 (1954) 175k.

A házasság és a szüzesség értékelése

3911 Legutóbb szomorú szívvel kárhoztattuk azoknak a véleményét, akik addig az állításig merészkedtek, hogy egyedül a házasság képes az emberi személy természetes fejlődését és kellő tökéletességét biztosítani. Némelyek ugyanis azt állítják, hogy a házasság szentségében a szentséget létrehozó cselekményen át kapott isteni kegyelem oly mértékben szenteli meg a házasélet gyakorlását, hogy az egyes lelkek Istennel való összekapcsolódásának hatékonyabb eszköze lesz, mint maga a szüzesség, minthogy a keresztény házasság szentség, a szüzesség pedig nem az.

Ezt a tanítást tévesnek és károsnak jelentjük ki. Igaz ugyan, hogy ez a szentség a jegyeseknek isteni kegyelmet ad ahhoz, hogy házastársi kötelességeiket szentül teljesítsék; és meg is erősíti a kölcsönös szeretet kapcsolatát, amelyben ők egymáséi lesznek; mégsem arra rendeltetett, hogy a házasélet gyakorlását mintegy eszközzé tegye, amely önmagában véve alkalmasabb a jegyesek lelkének a szeretet szálaival Istenhez való kapcsolására. Ezzel szemben Pál apostol azzal, hogy elismeri a házastársaknak azt a jogát, hogy a házasélet gyakorlásától az imádsággal való foglalkozás érdekében egy időre tartózkodjanak [vö. 1 Kor 7,5], nemde azért teszi ezt, mert az ilyen önmegtartóztatás szabadabbá teszi annak a lelkét, aki magát a mennyei dolgokra és az Isten előtti könyörgésekre akarja adni?

3912 Ezért nem állítható komolyan az, mint némelyek hiszik, hogy a „kölcsönös segítség”, amelyet a jegyesek a keresztény házasságban keresnek, tökéletesebb segédeszköz az egyéni megszentelődéshez, mint a szüzek és a nőtlenek úgynevezett szívbeli magánya. Mert bár azok, akik a tökéletes tisztaság életmódját választották, az ilyen emberi szeretetről lemondtak, mindazonáltal ebből az okból még nem állítható, hogy emiatt emberi személyiségüket mintegy erőtlenné és kifosztottá tették. Magától a mennyei ajándékok Osztogatójától kapnak ugyanis olyan szellemi kincset, amely a házastársak egymásnak adott „kölcsönös segítségét” mérhetetlenül felülmúlja.

2010. október 7., csütörtök

Mosebach 2

Isten teremtett világa reális, de a valóság, a valódiság képessége az eredendő bűn következtében meggyengült; valahogy így lehetne megfogalmazni a fátyol teológiai doktrínáját. A teremtés hiányos valósága, azon veszendőbe ment képesség, amelynek segítségével magát a Teremtő gondolataként kinyilvánítva be kellett volna ragyognia környezetét, ezen fátyolként tekinthető, amely a fényt kiszorította helyéről.

Az eltakarás az új, VI. Pál pápa által bevezetett rítus és az ezt részben püspöki ösztönzésre messze túlhaladó praxisából szinte teljességgel eltűnt. A szentély és a hívők tartózkodási területe nincs már elkülönítve egymástól, az új templomokban már eleve nem, míg a régiekben gyakran csak a művészi alakzat goromba megsértése árán. A letakart patena rítusa szintén nem létezik többé. A monstranciával történő szakramentális áldás még gyakran a vállat borító velum felhasználásával történik – jóllehet maga a szentségi áldás ritkasággá vált. A feszületek beburkolása a passió idején tetszőlegessé lett, egyes helyeken még végrehajtják, másutt már nem.

A liturgia reformját állandóan azon érveléssel védelmezik, hogy az a mise rítusát megszabadítaná mindattól, amit később toldottak hozzá, és „visszaállítja” a lehetőség szerinti „tiszta”, az őskereszténységhez közelebb álló formát. Úgy tűnik, hogy a fátyol és az eltakarás ebben az összefüggésben a „későbbi toldozások” közhelyévé vált, jóllehet ezek valójában a misztikus karakter azon jelvényei, amelyek éppen az első évszázadok liturgiáját jellemezték. A liturgikus arheologizmusnak minden más hisztorizmushoz és restaurációhoz hasonlóan – ez így van a művészet világában is – szembe kell néznie azzal a szemrehányással, melyet Faust a történelemtől ittas Wagnerrel szemben tett: Ami szerintetek a kor szelleme / az csak az idők urainak jelleme / melyet a kor visszatükröz.

Amit egy olyan liturgia, amely lemond az elfedésről, mondani akar, meglehetősen világos: a meztelen anyagiság előtérbe helyezése már nem számol a teremtés túlvilági tökéletességével, és a világ megváltásának szükségességével.

(M. Mosebach: A formabontás eretneksége, Szeged, 2009, 134-135.)