hit

Látom és hallom, hogy a hit mennyire leértékelődött manapság. Mi egyháziak is úgy kínáljuk sokszor mint valami értéktelen, eladhatatlan árút. Pedig a hit értékes, ám ennek megértése az átlagemberek részéről több komolynak látszó akadályba is ütközik. Egyrészt egy pragmatista, anyagelvű társadalomban eleve hátrányból indul minden olyan dolog, amely szellemi természetű illetve amely nem feltétlenül kecsegtet azonnali haszonnal. Másrészt a hit rosszul is van kommunikálva, úgy látom. Az emberek a tévéből, filmekből tájékozódnak, onnan pedig az amerikai hegemónia miatt a hit szektás, sőt annak jócskán degradált hollywoodi olvasata megy át az emberek fejébe. Ha nem tudnék semmit az igaz hitről, nekem sem kéne ez az instant, szinkretista valami, amely nem is tudom mire jó... Ez valóban nem más mint a „népek ópiuma” (Marx).

Mindenekelőtt tehát azt kell elmondani, hogy nincs általában vett hit, mint ahogy ember sincs általában. Valamilyen ember van, férfi vagy nő, magyar vagy külföldi, ilyen vagy amolyan, tehát valamilyen. A hittel is éppen ez a helyzet. Lehet hinni a mikrobarázdában, ahogy Zorán (Apám hitte), egy szebb jövőben, hogy sose halunk meg, sőt abban is, hogy elég otthon imádkozni ahhoz, hogy jó ember legyek. A mi szent katolikus hitünk nem egy a hitek közül, amelyekhez persze semmi köze sincs, nem is hasonlít rájuk, hanem speciális kapcsolat a Mennyei Atyával a Fiú által a Szentlélekben. A „Fiú által” úgy értendő, hogy az ő misztikus testén vagyis Egyházán keresztül. Ez a hit csak így működik. A mi Urunk Jézus Krisztus akarta így, ezért alapított (egy s nem ezer) egyházat és ezért ruházta fel azt oldó és kötő hatalommal. Ez a hit egzisztenciális, az egész embert érinti, testével-lelkével-kultúrájával együtt. Ez a hit épp ezért a leginkább emberhez méltó dolog, amely nélkül nincs normális élet. Még egyszer hangsúlyozom: a mi hitünk valamilyen, amelynek szabályait Jézus az emberek javára dolgozta ki és adta az ő egyházának, hogy az konkrét formában és sértetlenül továbbítsa minden ember felé.