2012. június 1., péntek

Bangha újra

„A Banghával szemben hangoztatott vádakkal kapcsolatban Orvos Levente egy vitára hívó, de tudtommal meglehetősen visszhangtalanul maradt írásában két körülményre hívta fel a figyelmet...” (Molnár Antal – Szabó Ferenc SJ: Bangha Béla SJ emlékezete, Budapest, 2010, 20.)

A napokban újra kezembe került Molnár Antal és Szabó Ferenc Bangha Béláról írt kötete, és a fenti sorokat olvasva eszembe jutott, hogy az említett „vitára hívó” cikkem (lásd itt: http://orvosl.hu/pdf/bangha_vegleges_uj.pdf) már 2005-ben megjelent és annak ellenére lett gyakorlatilag agyonhallgatva, hogy elég meredek állításokat fogalmazok meg benne. Nem provokációnak szántam, csak az igazságot írtam le benne leplezetlenül. Hozzá kell tenni, hogy „felsőbb szempontok” miatt nem jelenhetett meg a Távlatok című jezsuita folyóiratban sem – noha oda szántam annak idején. Sajátságos, hogy később e Bangha monográfia mégis hivatkozik rá, igaz, nem a Távlatokban ugyebár, hanem a szélsőségesnek minősített Miles Christi folyóiratban, mivel Pánczél Hegedűs János vállalta írásom megjelentetésének ódiumát (akárcsak később a hasonló sorsú „XVI. Benedek és a népirtás-összehasonlítás” című cikkem esetében).

Amúgy érdekes, hogy eddig egyik írásomra sem érkezett kézzelfogható bírálat, még a „Prohászka Ottokár és a zsidókérdés”-re sem, pedig ott aztán tényleg volt néhány igen magas labda. Ezekben persze nem a vita vagy a bírálatok kiprovokálása lenne a lényeg feltétlenül, bár az, hogy nincs igény a bevett kliséktől eltérő szemléletmódú írásokra, sokat elárul a szellemi közállapotokról.