2014. augusztus 10., vasárnap

a lélek halhatatlansága és/vagy a test feltámadása

C. Leget megállapítja, hogy Aquinói Tamás hatalmas életművéből egyetlen artikulust sem szentel a halál témájának. Ennek az oka valószínűleg az lehet, hogy maga az átmenet élőből élettelenné, nem közelíthető meg az emberi értelem számára. Csak a halál beálltával tapasztalható új helyzetre tudunk reflektálni. Ennélfogva Tamásnál csupán a halál beálltának leírására találunk definíciókat, mégpedig kettőt: 1.) a lélek elválása a testtől (separatio animae a corpore); és 2.) az élet hiánya (privatio vitae). Mindkettő gyakorlatilag ugyanarra a valóságra vonatkozik csak más és más szempontból megközelítve. A továbbiakban bőven lesz szó a halál utáni állapotról, így itt csak utalunk rá, hogy a lélek és a test különválását csak a lélek éli túl, mert annak önálló (in se subsistens), testtől független létfunkciója is van. A test a léleknek, mint saját formájának elvesztése után felbomlik, mert forma nélkül semelyik létező nem képes önálló létre. Amikor azt állítjuk, hogy a lélek túléli a testet és „különvált lélekként” (anima separata) folytatja az életét, akkor egyúttal azt is le kell szögezni, hogy az már nem nevezhető embernek, mert a korporatív résznek is meg kell jelennie ahhoz, hogy emberi személyről beszélhessünk. Az anima separata így egy sérült, vagyis nem teljes létező, mert híjával van a természetéhez tartozó testi képességeknek és ezért nemcsak létében korlátozott, de megismerésében is. Tudniillik a szellemi léleknek a fantazmákon keresztüli a posteriori megismerés miatt van szüksége anyagi testre.

Tamás az anima separata e természetellenes létmódját használja fel, hogy kimutassa a testi feltámadás ésszerűségét. Mert, ha a különvált lélek számára természetellenes ez a létforma, akkor logikus, hogy nem végleges állapotról van szó, és ha már nem pusztult el Isteni rendelésből a lélek, akkor Isten a teljes élet reményét reálisan tartogatja számára.
---
Vö. Leget, C., „Eschatology”, in The Theology of Thomas Aquinas, Nieuwenhove, R. V. – Wawrykow, J. (ed.), UND Press, Notre Dame, Indiana, 2005., 365-385.