2021. február 5., péntek

Rehabilitáció?

Az alábbiakat ad acta írom. Legyen nyoma ennek is. Szóval:

2015. augusztus 2-án kézhez kaptam püspököm levelét, amelyben tájékoztatott, hogy szexuális zaklatás tárgykörben feljelentés érkezett ellenem, ezért azonnali hatállyal elmozdít hivatali helyemről és rendelkezési állományba helyez. Az egyházi törvények csak akkor rendelkeznek ilyen szigorúan, ha az adott zaklatási ügy kiskorút érint. Nem szerepelt a levélben, de ebből egyértelműen kiderült, hogy a személyemet ért vád kiskorú szexuális zaklatása volt.

A következmény 5 évnyi tortúra és megaláztatás volt, illetve teljes megélhetési csőd. Bizonyítási eljárás nem volt. Hiába vártam évekig elítélésre vagy felmentésre, egyik sem érkezett meg. Közben még a nunciust is megkerestem. Nem történt semmi. Tavaly püspököm elengedett az egyházmegyéből, amely jogi nyelven annak közlése, hogy az ügyet lezártnak tekinti. Rehabilitáció természetesen nem volt.

A héten egy szakmai jogosultsági eljárás során ki kellett kérnem az erkölcsi bizonyítványomat. Ez pedig most jó apropónak kínálkozik, hogy tájékoztassam azokat, akik 2015 előtt is ismertek. Közülük még a közelebbi ismerőseim is csak annyit tudnak rólam, hogy valami „ügyem” van folyamatban vagy, hogy „pedofil vád” miatt eljárás folyt/folyik ellene. A témát lezártnak tekintem. Senkin nem szándékozom bosszút állni, semmilyen kártérítést nem követelek. Épp ehhez a lezáráshoz van szükségem a lenti dokumentumok nyilvánosságra hozatalára.

2015. december 30., szerda

Rövid megjegyzések a létmódokról

A világ szellemi és anyagi létezőkből áll. Szellemi lények az angyalok és emberek, materiális lények pedig az állatok és a növények. A tiszta szellemeknek (angyalok) nincs testük, a pusztán materiális lényeknek nincs szellemük. Az ember olyan szellemi lény, amely materiális testével az anyagi világban él. A szellem romolhatatlan, mert egyszerű (nem tud elemekre bomlani) az anyag viszont összetett, így változik, szétesik.

A tiszta szellemeknek nincsenek ösztöneik, tökéletesen szabadok. Az állatok alá vannak vetve az ösztönök determinációinak. Ezek maradéktalanul meghatározzák, irányítják őket, így nem marad lehetőségük a szabad cselekvésre. Az állatok nem változnak (nincs történelmük), legfeljebb evolúciós módosulás figyelhető meg rajtuk hosszú idő alatt. Ez a változás akaratuktól független. Az ember ösztönei nem nyújtanak tökéletes motivációt a cselekvéshez. A fennmaradó részt, azaz problémákat a szellemnek kell megoldania. Az ember az ösztönök felől nézve tökéletlen állat (animal rationale), a szellem felől nézve pedig olyan szabad lény, akit döntéseiben az ösztönei befolyásolnak.

Az állatok teste tökéletesen megfelel sajátos létmódjuknak. Az ember teste olyan, amely a legszabadabb cselekvést teszi lehetővé a szellem számára. Mindenre alkalmas, de igazából semmiben sem tökéletes, épp univerzalitása miatt. Az ember ennélfogva csakis emberi testben képes megszületni (nincs reinkarnáció)*. Ha léteznének értelmes (azaz szellemi) földönkívüli lények, azok nagy valószínűséggel emberi testben élnének, mert a szellem anyagi létmódja mindig tökéletesen tükrözi annak szabadságát. Ez pedig az emberi testben mutatkozik meg fizikailag.

----------
* Az ember-állat reinkarnációt cáfolom itt. De mivel a reinkarnációs tan ab ovo tartalmazza az ember-állat r.-t, ez a következtetés implicite az ember-ember reinkarnációt is cáfolja.

2014. augusztus 10., vasárnap

a lélek halhatatlansága és/vagy a test feltámadása

C. Leget megállapítja, hogy Aquinói Tamás hatalmas életművéből egyetlen artikulust sem szentel a halál témájának. Ennek az oka valószínűleg az lehet, hogy maga az átmenet élőből élettelenné, nem közelíthető meg az emberi értelem számára. Csak a halál beálltával tapasztalható új helyzetre tudunk reflektálni. Ennélfogva Tamásnál csupán a halál beálltának leírására találunk definíciókat, mégpedig kettőt: 1.) a lélek elválása a testtől (separatio animae a corpore); és 2.) az élet hiánya (privatio vitae). Mindkettő gyakorlatilag ugyanarra a valóságra vonatkozik csak más és más szempontból megközelítve. A továbbiakban bőven lesz szó a halál utáni állapotról, így itt csak utalunk rá, hogy a lélek és a test különválását csak a lélek éli túl, mert annak önálló (in se subsistens), testtől független létfunkciója is van. A test a léleknek, mint saját formájának elvesztése után felbomlik, mert forma nélkül semelyik létező nem képes önálló létre. Amikor azt állítjuk, hogy a lélek túléli a testet és „különvált lélekként” (anima separata) folytatja az életét, akkor egyúttal azt is le kell szögezni, hogy az már nem nevezhető embernek, mert a korporatív résznek is meg kell jelennie ahhoz, hogy emberi személyről beszélhessünk. Az anima separata így egy sérült, vagyis nem teljes létező, mert híjával van a természetéhez tartozó testi képességeknek és ezért nemcsak létében korlátozott, de megismerésében is. Tudniillik a szellemi léleknek a fantazmákon keresztüli a posteriori megismerés miatt van szüksége anyagi testre.

Tamás az anima separata e természetellenes létmódját használja fel, hogy kimutassa a testi feltámadás ésszerűségét. Mert, ha a különvált lélek számára természetellenes ez a létforma, akkor logikus, hogy nem végleges állapotról van szó, és ha már nem pusztult el Isteni rendelésből a lélek, akkor Isten a teljes élet reményét reálisan tartogatja számára.
---
Vö. Leget, C., „Eschatology”, in The Theology of Thomas Aquinas, Nieuwenhove, R. V. – Wawrykow, J. (ed.), UND Press, Notre Dame, Indiana, 2005., 365-385.