2013. május 2., csütörtök

HungaRió

Egyik barátom a HungaRió toborzó videója kapcsán arra a kérdésemre, hogy azt miért érezte sokkolónak, az alábbi gondolatokat vetette papírra. Engedélyével idézem. Cím, név a szerkesztőségben ;)

http://vimeo.com/61656213

«Nos, egyrészt meglepett az üzenetben (meghívóban?) egymás után elhangzott fogalmak közötti logikai (vagy bármilyen) összefüggés teljes hiánya. (Zene - Város - Ember - Tánc - Szerelem - Jézus - mi van??)

Másrészt a bemutatott képeken semmilyen nyomát sem láttam Isten semmiféle tiszteletnek, imádatnak. Sem a tanítás vizsgálatának, átadásának, magyarázatának. Amit láttam, az kb. egy pop-fesztivál képei. (vö. „Tegyetek tanítványommá...”) Hogy lesz ebből tanítás?

Harmadrészt azért, mert az egyetlen lehetséges, legalább hozzávetőlegesen értelmes (jóindulatú) stratégia, amit egy ilyen rendezvény mögött el tudok képzelni az az, hogy szólítsuk meg a fiatalokat „a saját nyelvükön”, hogy elvezessük őket valahova. E módszer működőképességével kapcsolatban súlyos kétségeim vannak. Az a gyanúm, hogy az elért pedagógiai hatás az esetek döntő többségében nem az lesz hogy „De jó fejek ezek a katolikusok, akkor most már meg akarok ismerkedni a tanítással is, és hajlandó vagyok megváltoztatni az életemet!”, hanem az, hogy „No, látom, végre ezek is leszálltak magas lóról, és lehet velük bulizni. Örülök, hogy már nem prédikálnak nekem arról, hogy szerintük mi az erkölcsös, és mi nem. Korábban kényelmetlen volt a gondolat, hogy vannak, akik azt gondolják, hogy vannak abszolút, objektív igazságok, és erkölcsi törvények, amik rám is érvényesek, és be kellene tartanom őket, mert ha nem, akkor nagy bajban vagyok. Mindig próbáltam elhessegetni a gondolatot, de csak 99%-ban sikerült. Most, hogy látom, hogy lelazultak ők is, és megtaláltuk a közös nevezőt a 'haverok - buli - fanta' vonalon, megnyugodhatok én is.” (Nyilván kicsit egyszerűsítettem, de remélem azért érted, mire gondolok.)

Negyedrészt azért, mert az üzenetben megjelenő egyetlen tanító jellegű gondolat az emberiség egyetemes testvérisége. („Szeressük egymást, gyerekek!”) Felebarátaink szeretete természetesen része a keresztény tanításnak, de ezt megtenni az egyetlen, központi üzenetnek (főleg a szeretet pontatlan, érzelmi, szentimentális értelmezésével nyakon öntve) elég pontatlannak tűnik. Mi a helyzet az igazsággal? A bűnnel? A megtéréssel? A harccal a kísértések ellen? A megváltással? Azzal a ténnyel, hogy a világ szemben áll az Istennel, és ellene harcol? Mindezek fényében a „mindenki szeret mindenkit, öleljük meg egymást” kifejezetten bugyuta dolognak tűnik. Teljesen félrevezető.

Az egész videó hangulatát teljes mértékben áthatja a test, és az alacsony szintű érzelmek dominanciája. (Az értelem és a lélek felett.) Tehát ahelyett, hogy azt látnánk, hogy az Isten felé forduló értelem uralkodik az érzelmek és a test felett, azt látjuk, hogy a ritmus, a zene, a tánc, a közös mozgás létrehoz egy fajta közösségi élményt. A háttérben hallott narratíva pedig azt sugallja, hogy ez a „testvériség” az, amit Jézus akart. (Ezzel szerintem az emberek közti egység alapja az közösen vallott Igazság, és az ebből fakadó közös célrendszer kell, hogy legyen, nem pedig a zene és tánc (és az alkohol) által létrehozott, primitív, törzsi érzület.)

Persze az nem újság, hogy van, aki (valódi közös értékek és célok hiányában) efféle törzsi érzületre építene közösséget. (Lásd pl. céges „közösség építő” rendezvények.) Ami nekem fáj a videóban, az az, hogy ezt a partit itthon az MKPK szervezi. (Világszinten pedig a katolikus egyház támogatja.)»